A mindennapokban egyre többször találkozunk és szembesülünk olyan dolgokkal, amelyek az önképünket torzíthatják. Fontos, hogy ne csak beszéljünk a párkapcsolati és a munkahelyi abúzusról, hanem ismerjük fel időben, és forduljunk mihamarabb segítségért. Ezzel nagyon sokat tehetünk a saját és környezetünk jólétéért – és ebben segíthet Halper Johanna pszichológus.
„Minden ember egy magában álló sziget, a szó valódi értelmében, és csak akkor emelhet hidakat más szigetek felé, ha akar és tud is mindenekelőtt önmaga lenni.” Carl Rogers
– Eredetileg bölcsésznek készültél, mi vitt a pszichológia felé a karrierváltás során?
– Az az igazság, ha röviden kéne válaszolni, akkor azt mondanám a véletlen, de talán érdemes mégis kifejteni mert mégiscsak a saját életem adta. 2004-ben nyertem felvételt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK lengyel-történelem szakára. 2009-től kezdve pedig elsősorban az anyai identitásom volt hangsúlyos, no meg az „asszony” szerepem. 2015-ben véletlenül meghallottam, hogy elveszik a diplomaszerzés lehetőséget, ha nem adom le a történelem szakdolgozatomat egy hónapon belül, és akkor átfutott a fejemen, hogy mennyi munka volt benne és kár lenne veszni hagyni. Akkor már 3 gyermekes anyuka voltam – a legkisebb gyermekem 1,5 éves – és nekifogtam az írásnak. Jól sikerült munka lett belőle, és rájöttem, hogy ez engem tölt és örömet okoz az alkotás. Addigra az életem beszűkült, nem éltem egészséges partneri kapcsolatban és nem láttam semmilyen értéket önmagamban. Ez a szellemi munka volt az, ami elindított az új úton, volt végre sikerélményem, új – nem összetörött – tükröm. Amikor leadtam a dolgozatot, egyszerre volt öröm meg bánat is bennem. Ösztönösen ebbe a tanulás, önképzés „mankóba” kapaszkodva jelentkeztem egy levelező képzésre a következő tanévre. Először a történelem szak mellé szerettem volna a pedagógiát elvégezni, de akkor jött egy kósza gondolat, hogy érdekes lenne a pszichológia, és végül felcseréltem a jelentkezesi sorrendet – ez tudalatti döntés volt, ami egy nagy utazást indított el végül. A tanulmányiam sokat segítettek a szülői feladatokban is, a rossz mintázatok felülírásában. 2019-ben a BA megszerzése után a KRE BTK MA gyermepszichológia specializáción folytattam a pszichológia tanulmányaimat, és 2022-ben váltam okleveles pszichológussá.
-Mi az, amivel szívesen foglalkozol a területeden?
-Annak ellenére, hogy gyermekpszichológia specializáción végeztem, a Máltai Szeretszolgálat gödöllői szenvedélybeteg ellátásában kaptam munkalehetőséget. Szeretek női kliensekkel dolgozni és önbizalomnövelő csoportot vezetni. A hozzám közel álló témák egyike a bántalmazó kapcsolatokból való kilépés és az újrakezdés, és nagyon szeretnék a jövőben olyan csoportot is indítani, ahol a vallási abúzust elszenvedők, vagyis a hit és a vallás felhasználásával történő visszaélés túlélői erősíthetnék meg magukat.
A hobbimmal kapcsolatban az igazság az, bár lehet, ez most olyan eminensen hangzik és valószínűleg egykori gimis osztálytársaim meglepődnek (ugyanis sohasem voltam osztalyelső, és ami a matekot illeti „a kettesnél nincs jobb, csak szebb jegy” szemléletet magaménak érzetem, sőt, ha tehettem gyakoroltam is) a tanulás, a folyamatos fejlődési vágy tölt. Olvasni is szeretek: ha a szakmát és életemet vesszük számba, akkor számomra az egyik legmeghatározóbb Tisza Kata Most című könyv, amit szívből ajánlok mindazoknak, akik úgy érzik, hogy itt az ideje az áldozati létnek véget vetni, és a valóságban szeretnének élni..
– Mi a fontos a pszichológus választásnál?
– Sok pszichológus van és sok kliens – és nem mindenki tud együttműködni mindenkivel.
Szerintem a legjelentősebb az első találkozás és a szimpátia, hiszen mindannyian emberek vagyunk. Fontos, hogyan érzi magát a kliens, hogy érzi-e a biztonságot, a megértést. Az „első interjú” ahogy a szakmában hívjuk, lehet 2-3, de még 4 alkalom is. Ez alatt válik el, hogy tud-e a kliens és a segítő pszichológus együttműködni. Ha nincs meg a szimpátia és a biztonságtudat, teljesen jogos más utat keresni és a pszichológus részéről is érdemes felmérni, hogy miben tud segíteni és miben nem, mert a legfontosabb, hogy ne ártsunk a segítségünkkel. Ezt tartom járható és etikus útnak mindkét fél részéről. Teljesen rendben van, ha nem tudunk mindenkivel együtt dolgozni. Magam is több szakembernél jártam, mire megtaláltam azt a segítséget, ami évek óta kísér. Mindenkit bíztatok arra, hogy merjen bízni az érzéseiben.
– Kiknek tudsz segíteni?-
– Elsősorban nőkkel és női csoportokkal szeretek foglalkozni, ez a szívügyem. Abban tudok segíteni, hogy azokat az érzéseket megerősítsem, amik esetleges problémákat jelezhetnek. Magam 11 évig éltem egy egészségtelen kapcsolatban és rengeteg tünetet cipeltem magammal az évek során. Akkor nem láttam az okokat és a kiutat, de most már látom, hogy ha valakinek problémái vannak, mire érdemes odafigyelni és továbbvinni a megoldás felé, s ebben tudom támogatni a klienseket. Azt javaslom, hogy ha az ember rajtakapja magát azon, hogy megkérdőjelezi a valóságot, akkor érdemes segítséget kérni azonnal, mert az illúzióból nem lesz valóság. Ehhez a határaink megismerése és megvédése is elengedhetetlen, amihez szintén fontos az megerősítés és a segítő kéz – a sérült határok visszaépítése ugyanis hosszú folyamat. Mondhatjuk, hogy jó, ha vannak jó szomszédaink is hozzá.
– Mik a terveid?
– Szeretnék önbizalomnövelő női csoportokat indítani, ez, mint fentebb említettem, szívügyem. Másrészt ami az új dolog, hogy önsegítő csoportot szeretnék azoknak, akik munkahelyen is abúzust szenvedtek el, vagy szeretnének kilépni a toxikus munkakörnyezetből, de nem érzik biztonságban magukat ahhoz, hogy az első lépéseket megtegyék, mert félnek. A bántalmazás, bullying a munkahelyeken is gyakorta jelen van és ebből sem egyszerű kilépni, főképp az anyagi biztonság miatt, de felkészülhetünk rá megfelelő külső segítség(ekk)el és tudatos tervezéssel.
Köszönjük szépen a riportot és várjuk, hogy a terveid megvalósításában mi is segíteni tudjunk a Womazing közösségével és felületével! Johanna oldalát itt találod:
