A női iparosok hosszú évtizedek óta láthatatlanként, de szemmel láthatóan formálják a környezetüket szakértelmükkel, tehetségükkel és kitartásukkal, ma pedig egyre többen ötvözik a hagyományos mesterségüket a vállalkozói szemlélettel. A nők már a dualizmus időszakában megjelentek a mesterek közt nálunk, de ne feledjük, hogy hiába nyíltak meg az egyetemek kapui, sokáig a „nőies” szakma az oktatás és az egészségügy területe maradt, így az első „építésznő”, Paulas Erika 1900-ban „csak” építőmesteri szakvizsgát tehetett, s válhatott építészmester-kisasszonnyá, ugyanakkor tehetségét elismerték: még állami megbízást is kapott. Tehát a „nőiesnek ítélt” szakmák már mesterséggé váltak, igaz, még a „női szerepekhez” idomultan, a budapesti Magyar Királyi Állami Nőipariskola is megnyitotta a kapuját a 20. század elején: a Pártos Gyula által tervezett gyönyörű épületét ma is láthatjuk, ha elsétálunk a Rákóczi tér 4-5. mellett, ahol ma a Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium található. Igazi nagy áttörtést még az I. világháború sem tudott hozni, de azóta sok-sok évtizednyi munka gyümölcseként ma már nem meglepő és nem elítélendő az, ha mesternőket bízunk meg a kivitelezésekhez.
Hogyan áll ma a nők helyzete az iparban és milyen kihívásokkal és lehetőségekkel találkoznak a női kézműves mesterek? Ebben a blogbejegyzésben a Nők Az Építőiparban Egyesület képviselőivel beszélgetünk, akik azért dolgoznak, hogy a női iparosok nagyobb láthatóságot és elismerést kapjanak. Megosztják velünk történetüket, tapasztalataikat, és azt is, hogyan segítik egymást abban, hogy a szakmában a nők is méltó helyet kapjanak. Történetük szép példa az együttműködésre és arra, hogy a közös cél milyen erőket és pozitív, teremtő energiákat tud megmozgatni.
A kérdéseinkre a Zettler Hella és Nagy Ágnes mesternők válaszoltak.
– Kik vagytok, miért alakultatok és mi a tevékenységetek?
– Tizenketten vagyunk jelen pillanatban és úgy alakultunk meg, hogy Felícia, az egyesület elnöke kitett egy Facebook csoportban egy posztot és megkérdezte, hogy vannak-e még, akik hasonló dolgot csinálnak. Ezután találkoztunk teljesen ismeretlenül egy kávézóban és nagyon jót beszélgettünk, ami közben felmerült, hogy milyen jó lenne, ha jobban tudnánk egymást támogatni, illetve azokat is, akik most kezdik a szakmát. A kiindulópont nem is az volt, hogy nők vagyunk, hanem inkább az, hogy az építőipar színvonalát növeljük. Érdekesség talán, hogy az egyesület sokszínű és a többségnek diplomája van és karrierváltók: Cili például kommunikációs szakemberből lett villanyszerelő, de találkozhatunk 5 gyermekes családanyával is, aki asztalos, tehát sokan az íróasztal mögül keltek fel és léptek be az építőipar világába. Vállakozóként ez viszont egy nagyon magányos munka tud lenni, így mindenki örült a közös gondolkodás és együtt dolgozás lehetőségnek. Annak ellenére, hogy 12 egymás számára teljesen ismeretlen és különböző ember alkotta az egyesületet, mégis egyből egymásra tudtunk hangolódni, és azóta egy csónakban evezve haladunk előre.
– Szépen megfogalmaztátok és nagyon tetszik, hogy nem konkurenciaként tekintetek egymásra. Ez nem volt nehéz?
– Nem konkurenciaként tekintünk egymásra. Tudni kell, hogy egy építkezésen rengeteg szakemberrel találkozol és nekünk is jó, ha tudunk egymásnak munkát adni, olyan emberrel dolgozunk, akinek a minőségi munkájában megbízunk. Tehát mi inkább összedolgozunk, mert nem mindegy kivel végezzük el munkát. Fontos számunkra a minőség, a megbízhatóság és a garancia is, hiszen például egy lakberendező munkáját is minősíti például a kivitelezés, és függetlenül attól, hogy nem lehet minket felelősségre vonni, fontos, hogy kivel dolgozunk együtt, közös érdekünk a szép végeredmény és az ügyfél elégedettsége. A lakberendezők és a szakemberek együttműködése tehát nagyon fontos, de más szakágaknál is ugyanezt tapasztaljuk.
–A nőkben benne van a megbízhatóság – ezt az építőiparban alá tudjátok támasztani?
– Az esetek többségében úgy gondoljuk, hogy egy nő megbízhatóbb, precízebb – azzal együtt hangsúlyozzuk, hogy ugyanígy vannak megbízható, precíz férfi szakemberek is, viszont igen, ebből indultunk ki. Csak egy példa: ha a szerszámokról beszélünk, akkor egy nő például kikéri magának, hogy az evidens, hogy rendszeresen tisztítja őket, sőt, meg is sértődik az ezt firtató kérdéstől is, hiszen ahogy egy kolléganő mondta „Ne haragudj, nekem nem koszosak a szerszámaim!” Vagy a megbízhatóság másik, ügyfélkozpontú oldala az, hogy az egyedülálló nők is sokszor szívesebben engednek be női szakembereket, nagyobb biztonságban érzik magukat.
–Mint egyesület, hogyan működtök, mik a tevékenységeitek, és hol lehet Titeket megtalálni?
– Van egy keres-kínál Facebook csoportunk, ahol ellenőrizzük a posztokat – és örülünk, ha egyre többen jelentkeznek és tudjuk őket promotálni. Sok célunk van: workshopokat tartani, képezni, edukálni, és egyáltalán folyamatosan tanulni egymástól a szakterületeinkről. Ugyanígy szeretnénk segíteni azokat, akik most kezdik a szakmában a vállalkozást és szakmai hátteret adjunk a fiataloknak (felelősségbiztosítás, kitől lehet tanulni stb.), hiszen a szakmai vállalkozás nem „általános”, más szabályok vonatkoznak rájuk.
Ezen kívül nagy érték az, hogy meg tudjuk osztani egymással a tapasztalatunkat – igaz ez a különböző szakágakra is, hogy a tapasztalatcsere rengeteget segít, megkönnyíti a működésünket.
Az egyesülethez pedig online tudnak csatlakozni pártoló vagy rendes tagként, akik szeretnének. Pártoló tag lehet az, aki támogatja a kezdeményezést vagy tanul még, és ezért eljön a rendezvényeinkre, rendes tagként pedig az tud csatlakozni, akinek papírja van a szakmáról, hiszen az is nagyon fontos – a fentebb említett vállalkozással, szerződésekkel és biztosításokkal kapcsolatban is.
– Vannak-e előítéletek ezekkel a szakmákkal kapcsolatban, hogy nem túl „nőiesek”? Ha igen, hogyan kezelitek?
– Van pozitív és negatív is, de összességében inkább pozitív. Egy biztos: meg szoktak lepődni, ha egy nő megjelenik egy építkezésen, esetleg takarítónak nézik, de a legtöbb ilyen helyzetet humorral el lehet ütni. Inkább az érdeklődést látjuk a kacarászás után és nem tapasztalunk ellenállást, sőt, általában izgalmasnak találják, hogy egy nő is meg tudja ügyesen csinálni az adott feladatot. Plusz egy jó hangulatot tud teremteni az építkezésen az, hogy vannak ott nők is. A technikai része ennek a dolognak pedig az, hogy már sok gépezet van, ami tudja segíteni a fizikai munkát. De hozzátesszük, hogy például eszközökben mások vagyunk: kisebbek vagyunk, kisebb eszközökre van szükségünk és kevés 36-os munkacipőt találsz a piacon.
– Az Egyesület lefedi az országot, mindenhol jelen vagytok?
– Igen, nem számít a régió, csak a szakma, ez nagyon fontos számunkra. Egyelőre még időnek látjuk azt, hogy minden területen megjelenjünk, de várjuk természetesen a kapcsolódást mindenhonnan. A lényeg az, hogy megtettük az első lépést és így megyünk tovább.
– Ahogy nézem a honlapot, ez egy szép példa az együttműködésre – én hiszem, hogy ez nagyon fontos főleg ebben a gazdasági helyzetben -, hogy tudtok ilyen szépen együtt dolgozni, mi a titka?
– A közös cél és a tudásvágy. A gyakorlati tapasztalat az elméleti tudás mellé nagy érték. Kritizálni mindenki tud, és az nem is nehéz, de például egy szakembertől megtudni azt, hogy mitől jó egy szép munka, mondjuk egy parketta, az teljesen más. Rendkívül sokrétű ez a szakma és sokat is érdemes tudni, hogy szép legyen a végeredmény. Hálával tölthet el, amikor tudunk tanulni másoktól.
Az építőipar elképesztő ugráson ment keresztül- gondoljunk csak az anyagokra és a technikára – és ez nagyon jó, hogy tudunk egymástól, illetve együtt, egymást támogatva tanulni és fejlődni. Mindannyian kíváncsiak vagyunk és fejlődni szeretnénk és az egyesület ebben rendkívül inspiráló. Másik része a fejlődésnek, hogy vannak olyan szakmában induló mesternők, akiknek van papírja, de nem fogadják őket gyakorlatra – például ebben is tudunk együttműködés keretén belül segíteni, mentorálni. Ez elképesztő jó.
– Mik a terveitek? Kívülről mi az, ami segítség a Mesternők Egyesületének?
– Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy meghívást kaptunk a Construma – Otthon Design építőipari expora, így ott ünnepelhetjük az első éves születésnapunkat! Egy külön standdal és beszélgetésekkel képviseljük az egyesületet, nagyon várjuk, ott találkozhatunk! Segíteni abban lehet minket, hogy minél többen ismerjék a Mesternőket: minél több emberhez és helyre eljuthassunk és minél színesebb legyen az egyesület. Sokszínűek vagyunk, de ugyanabban a cipőben járunk és ugyanabban a csónakban evezünk.
Köszönjük szépen a beszélgetést és bátorítunk mindenkit arra, hogy keresse a mesternőket, dolgozzon velük, támogassa a munkájukat!
Források:
Rákóczi tér 4-5. [Jelky András Iparművészeti Szakgimnázium] – Budapest100
Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve. Szépség, termékenység és szexualitás a 19-20. század fordulóján. udapest: Park Kiadó, 2019.
Vörös Katalin: A nők szerepe a Magyar Iparoktatás folyóiratban – a női iparoktatás és munkavállalás megítélésének változásai az első világháború éveiben. Per Aspera Ad Astra 2018/2 (5): 137–159.
